„Erzsikén látszott a betegsége. Beszédén is -ami azért nagyjából érthető maradt. Bori egyszer elhozta karácsonyozni. A többi gyerekünk nagy szeretettel fogadta Erzsikét, és igyekeztek gyöngéden viselkedni vele. Nos, a kislány a vacsora végén váratlanul felállt és versbe kezdett, szépen tagoltan, el-elidőzve egy-egy megnevezett tárgynál: Szép a karácsonyfa, szép a tányér, szép a villa, szép a lámpa, szép a pohár, szép a fal, szép a… A gyerekek és unokák eleinte vihogtak, aztán elcsendesülve hallgatták Erzsike végtelen költeményét: szép a… szép a… szép a…
A szívek lassan túlcsordultak, ahogy az már Isten országában természetes…
…a szép, az igaz, a jó és a szeretet EGYPETÉJŰ NÉGYES IKER. Akármelyiket hívom, a többi is megjelenik, mert ami szép, az igaz is, jó is és a szeretetből való, ahogy az Erzsike költeményéből kitetszik. Helyesebben kiviláglik. Kiviláglik, mint a világ. A Nagy Négyes maga a világ, az üdvösség világa. Örökkévaló…
…Szép a gyertya, szép a csillagszóró, szép a sár…
Erzsike nem járt iskolába. Nem tanult sem nyelvtant, sem esztétikát. Hittanra sem járt. Az Atyáról, a Fiúról, a Szentlélekről és a Szűzanyáról legföljebb sóhajok, netán káromkodások formájában értesült, de mégis csalhatatlan pontossággal megtalálta a Szent Névhez vezető neki való utat. Vele járva kiválhatunk a kor zagyvalékából, és az ünnep szent körébe: a Létbe emelkedhetünk.
Erzsike igazi költő, ezért a Karácsony gyermeke és az Antikrisztus legyőzhetetlen ellenfele.”
(Czakó Gábor: Csodák csodája)
A Mi gyerekeink nem tudnak beszélni, viszont Minden szép nekik.
Egy fűszál, egy megvilágított műanyagpohár, a macska puha tapintása, egy zörgő papír, az ének ,a zene, egy kedves szó, egy simogatás. .
Minden szép. Minden egy csoda.
Mi már ezt nem értjük, milyen csoda részesei vagyunk , eltávolodtunk. ,
Ők értik. Sokkal inkább mint Mi.
