„Mit jelent a Fellegvár a gyermekünknek, és nekünk szülőknek?
Kisfiunknak, Leónak, a lehetőséget, hogy egy közösség része legyen és ne a négy fal között kelljen felnőnie. Hogy biztonságban és szeretetben fejlődhessen a saját tempójában, egy olyan helyen, ahol ehhez minden tárgyi és személyi feltétel adott. Egy hely, ahol befogadják és elfogadják őt.
Nekünk, szülőknek pedig a lehetőséget arra, hogy normális életet éljük. Dolgozhassunk, tervezhessük a jövőnket, újra adófizető (!) tagjai lehessünk a társadalomnak, ne állami támogatásokból, segélyből éljünk, hogy aztán ebből a jövedelemből újra visszaadhassunk és támogathassuk azt, akinek szüksége van rá.
Apa így nem rokkan bele a családfenntartó szerepbe (egy különleges gyerkőc extra költségekkel jár), mert anya is vissza tud menni dolgozni.
Ezen kívül anya tud újra anya lenni, nem pedig gyógytornász/konduktor/fejlesztő gyógypedagógus. A kiegyensúlyozott szülőket, a felszabadult energiákat, plusz szeretetet a gyerek is megérzi. Korábban Leó gyakran volt nyűgös és nehezen megnyugtatható.
Minden igyekezetünk ellenére sokszor összekeverte az éjszakát a nappallal. Mióta a Fellegvár büszke látogatója, újra előfordulnak pihentető éjszakák és a nappalok már nem csak a túlélésről szólnak. A napközi rutinjának, az ott dolgozók szeretetének és szakértelmének köszönhetően Leó sokkal nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb és mosolygósabb lett.
Mi szülők folyamatosan kapjuk a visszajelzést Leó fejlődésével kapcsolatban.
Ha a szakemberek úgy látják szükséges további szakorvosi konzultáció vagy valamilyen segédeszköz, egyből jelzik nekünk. Nyugodt szívvel visszük reggelente, tudjuk, hogy jó kezekben van.”
